Javítások, átalakítások
11. Javítások, átalakítások
Az eddigi "fennállásom" során, mind rádióamatőr tekintetben, mind egyéb híradástechnikai berendezések, ipari elektronikák és számos más elektronika javítását és átalakítását is elvégeztem. Még a nyolcvanas években elektronikai műszerész engedélyt váltottam ki és munka mellett mellékállásban (maszekban) is dolgoztam. Több ezer készülék megfordult a kezeim között, amelyek nagy részét sikerült megjavítani, vagy működőképessé tenni. Hozzá kell tenni, hogy számos helyről származó, a legváltozatosabb típusú készülék került hozzám, amelyekhez vagy volt, vagy nem volt gyári dokumentáció, így csak a rutinra és a szerencsére alapozhattam a munkát. Döntő mértékben rádió- és televízió készülékek voltak a praxisomban, de akadt más szórakoztató elektronika, háztartási kisgép, meg az akkoriban megjelent különféle egyéb elektronikai termékek.
Aztán, a rendszerváltáskor abba hagytam a kisipart, mert anyagilag nem bírtam a konkurrenciát - a munkahelyi beosztásaim nem is tették lehetővé már a mellékfoglalkozást - és újból visszatértem a rádióamatőrködéshez, ahol az előző évtizedek elektronikai tapasztalatait hasznosítani tudtam.
11.1. FT-901 DM rádió javítása, átalakítása
11.1/1. A rekonstrukció kezdete.
A rádió üzemképes volt, de sok apró hibával, elállítódással, kontakt problémákkal küszködött. Üzemképtelen volt a dinamika kompresszor, a morse automata áramköre, az S-mérő, az ALC mérő nem megfelelő értékeket mutatott - ami a 40 év használat alatt keletkezett. Brummos volt a hangfrekvenciás vétel, a beépített sávok vétel- és adási oldalán jelszint csökkenések voltak tapasztalhatók. Már 10 évvel ezelőtt a 6146B végcsövek helyett 6P36Sz csöveket tettem be, ill. 7 éve az eredeti FET-es vevőkeverőt DBM keverőre alakítottam át.
Szerencsére le tudtam tölteni a készülék szerviz manuálját, ami megkönnyítette a javítást.
Többen mondták, hogy "miért nem veszel egy újat, mit kínlódsz ezzel a retekkel?"
Hát ez az. Ez még emberszabású rádió, ennek még van vételkészsége, szelektivitása, rendkívül jó a jel/zaj viszonya - egyszóval ez még rádió. Én az elektroncsöves rádiókon "szocializálódtam" - aki érti, miről van szó, az tudja, hogy mit akarok ezzel mondani... Az sem utolsó szempont, hogy a többrétegű nyákra szerelt SMD-alkatrészek "milliárdjai" miatt gyakorlatilag az új rádiók többsége javíthatatlan, és a végén ballisztikus pályán repül a kukába...
Másfelől én rádióamatőrnek tartom magam - sokak véleményével ellentétben - aki nem csak épít, hanem javít is, ha feltétlenül szükséges.
Kiszereltem a rádióból a memória egységet, mert nem használtam - ugyanis a preszelektor/driver áramkör, valamint a szabadonfutó VFO miatt nem "találkozott" a memória és a beállítások. Maga a memória egység egy "IC-temető" - ma már egy-két áramkörrel sokkal egyszerűbben oldják meg a feladatot - bekapcsolásakor 1 A-el növelte meg a tápegység terhelését. Így vételi állásban 2 A helyett csupán 0,8A-t vesz fel a készülék összes áramköre - beleértve a skálavilágítást is.
A készülék típusnak elég nagy irodalma van, különféle fórumokon hemzsegnek az amatőrök javaslatai az áramkörök módosításairól. A kiadott "Service Manual" sok amatőr javaslatot be is vett a dokumentációkba és egyenesen ajánlják is a javítást végző amatőröknek és szervizeknek. Többet magam is elvégeztem.
Ilyen koros készüléknél sok alkatrész "elöregszik", ami a készülék működésében vehető elsősorban észre. Különösen az elektrolit kondenzátorok kapacitásvesztése és ESR értéke az, ami problémaként jelentkezik. Minden olyan elektrolit kondenzátort kicseréltem, amelyek a mérések során kapacitásvesztést, szivárgást, stb. mutattak. Észrevehető volt, hogy a beépített kondenzátorok sokkal kisebb méretűek lettek, mint az eredetiek, ráadásul magasabb vizsgálati feszültséggel is rendelkeznek. Az áramkörök működése érezhetően sokkal stabilabbá vált.
YAESU-betegség a sok 1...50 pF közötti kerámia alapú fémgőzölt trimmerkondenzátorok kontaktus, ill. értékvesztése. A beállított frekvenciák "elmásztak" és nem lehetett rendesen kordában tartani az egyes értékeket.
Szerencsére rendelkezem rengeteg szovjet katonai bontott, ill. új katonai kerámia alapú miniatűr légtrimmerekkel, amelyek beépítésével a beállított frekvencia értékek nem "kolbászoltak" el, ami különösen a BFO SSB és CW, valamit AM vivőinél jól érzékelhető.
A másik "jézus-betegség" a sok rossz forrasztás. Még a zárt, tokozott kristályszűrőkben is találtam olyan "beforrasztott" kristály huzallábat, amely mozgatásra ott "kóválygott" a forrasztási pontban, és olyan volt, mint a mesében. Hol szólt, hol nem szólt... A készülékben már alkalmazták a kábelsávos csatlakozókat, amelyeknek az álló tüskesora "önálló életet élt" a NYÁK-ban - természetesen, hogy az adott áramkör nem működött. Erre kiemelkedő példa volt a morse-automata áramköre.
A sávváltó yaxley-tárcsák bakelit lemezekre szegecselt érintkezőkkel készültek, kivéve a végfok rekeszében lévő két tárcsát, amely kerámia alapú.
Itt sajnos csak a rendszeres kontaktus tisztítás hoz megoldást, amelyet időnként el kell végezni.
Az előző "tulaj" egy német amatőr volt, aki jó germán szokás szerint megpróbált még jobb rádiót csinálni az FT-901-ből, mint amilyen az eredetileg volt. A mellékelt gépkönyvben sok német nyelvű irkafirka volt, amelyek arra utaltak, hogy gazdájuk "jó szokás" szerint elállított mindent, amit lehetett. (Hazai viszonylatban is közismert néhány Mekk-mester, akik hasonlóan zilálják szét a készülékeiket, aztán balekoknak jó pénzért eladják, sokszor hiányosan...)
A rendelkezésre álló dokumentáció alapján sikerült a gyári paraméterek többségét visszaállítani - szerencsére megvan a minimálisan szükséges műszerparkom is hozzá.
Még egy probléma halmaz. Az áramkörök ún. "modul rendszerűek", zárt, árnyékolt fém rekeszekben vannak, közös csatlakozási rendszerekkel, főleg kábelkötegekkel szerelve. Eszméletlen kábeldzsungel van az alaplap alatt. Szerencsére sok színű szigeteléssel készültek a vezetékek, így "sípolással" meg lehet keresni a két végét. A rádió eredetileg alkalmas volt akkumulátorról történő, ún. inverteres üzemre. Ezt az áramkört kiiktattam és a hozzá rendelt összes alkatrészt és kábelezést eltávolítottam. Ugyancsak "kiirtottam" a konverteres üzemmódhoz kialakított csatlakozót a kábeleivel együtt.
Amikor elkészültem az átalakítással - egy váratlan pillanatban leégett a hálózati transzformátor - az egyetlen T2A biztosíték későn oldott le. Füst szállt a víz felett...beköltöztek az indiánok.
A meglepetés akkor ért, amikor elég problémás módon, de sikerült a transzformátort szétszedni. De ezt majd a további képeken látni is lehet...
11.2. Az átalakítás folytatása
Szóval, nem kívántam a további átalakításokat, de amint mondani szokták. ez nem kívánságműsor. Elővettem a dokumentációt és a hálózati tápegység felépítését kezdtem tanulmányozni. Mindent le kellett vázolni. Az első pillanatban eldöntöttem, hogy a hálózati transzformátort nem ugyanúgy tekercselem újra, mint ahogy azt a japánok készítették. A kombinált fűtőtekercs helyett - amely egyben az inverter tekercseit is magában foglalta - felesleges volta miatt másképpen terveztem kialakítani. Így nyertem néhány mm kitölthető tekercselhető helyet.
Először is szét kellett szedni a transzformátort, ami önmagában nem volt semmi dolog. Amikor kiszereltem a rádióból, betettem egy 200 fokra felmelegített sütőbe, és egy óráig ott tartottam. Erre azért volt szükség, mert a lakkal impregnált transzformátor lemezei meg sem moccantak - így roncsolás nélkül nem lehetett volna szétszedni. A megolvadt lakk ekkor már nem képezett ellenállást a szétszerelést illetően.
A szétszerelés konyhai kesztyűben, csavarhúzóval történt, sikerült minden egyes lemezt sérülés nélkül kiszedni.
Aztán a csévetest. Amikor megláttam, elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy világhírű cég, mint a Yaesu-Musen - ilyen gagyi, ócska, szakszerűtlen munkát építsen be a rádióba, amely, mint már említettem, paramétereit tekintve a legjobbak közé tartozik. Csak a vasmaggal érintkező, 1 mm vastag, valószínűleg textilbakelit csévetest tartotta a tekercseket, oldalfalak nélkül (!) Amelyre úgy tekercselték fel a huzalokat, hogy kis híján nekiértek a lemezelésnek és csak a lakk, ill. a szentlélek tartotta össze.
11.2/1. A kiszedett tekercstest, ahogy benne volt a transzformátorban.
Az már csak hab volt a tortán, hogy az egyes tekercsek kivezetései a belsejéből forrasztással voltak kihozva, műanyag szigetelőcsövek voltak a huzalokra ráhúzva, de a forrasztások csupaszon helyezkedtek el a rétegek között, csak kis darab prespánpapír vette őket körül. A sorok között volt ugyan sorszigetelés, de töredezett, hiányos.
11.2/2. A transzformátor szétszerelése
11.2/3. Az új, általam készített csévetest.
A sasszi kivágásába süllyesztendő cséve oldalon lettek kialakítva a kivezető vezetékek furatai, amelyek két db szegecselt rendező forrléchez lesznek forrasztva. Így, ha esetleg újra ki kell szerelni a transzformátort, a különféle áramkörökhöz tartozó vezetékek megbontás nélkül a helyükön maradhatnak.
11.2/4. Az eredeti 6143B végcsövek.
Zárlatossá váltak. Ekkor úgy határoztam, hogy erősebb végcsöveket építek be. Ehhez át kellett alakítani a végfok szerkezeti felépítését.
11.2/5. Az átalakított végfokozat.
Az eredeti végcsövek helyett 6P45Sz típusú orosz végcsövek kerültek beépítésre. Egyúttal újra kellett gyártani az anódfojtó tekercset is, amely a csőzárlat miatt (anódbiztosítékot nem épített be a Yaesu) szintén leégett. Kicseréltem egyúttal az összes csatoló kondenzátort is a végfokozat ketrecben.